Mint már korábban jeleztük olvasóinknak, még az edzőtábor előtt csapatunk leigazolta az amerikai Ashley Headen-t és a szerb Kristina Cesjlar-t. Az alábbiakban egy rövid interjút olvashatnak a lányokkal arról, hogy mit is várnak az előttünk álló szezontól.

Ashley Headen: "Tizenkét éve, 14 éves koromban kezdtem röplabdázni, és azt kell, hogy mondjam, az elmúlt időszak minden pillanatát nagyon élveztem. A virginiai Szt. Ágnes középiskolában alapszakasz bajnokságot nyertem, az egyetemen pedig egy erős középcsapat tagja voltam. A tavalyi év után szerződést kötöttem egy röplabdával foglalkozó ügynökséggel, akik engem és még pár lányt elvittek Mariborba, Szlovéniába. Ott találkoztam Andival (Milodanovics Andrea edző – szerk.), majd még aznap délután leültünk beszélgetni, és elmondta, hogy tetszik a játékom és szeretne Budapestre csábítani. Úgy érzem a lányok befogadtak, türelmesek velem, segítenek megérteni a feladatokat, fordítanak nekem. Nócival (Leidgeb Noémi – szerk.) lakom együtt, ő a magyartanárom is (nevet – szerk.), de bárkit kiemlíthetnék a csapat körül, mindenki nagyon kedves és segítőkész. Úgy gondolom, hogy a lányok nagyszerűek, Andi keményem megdolgoztat minket minden nap (nevet – szerk.). Örülök, hogy itt lehetek. Tudom, hogy egy nagyszerű bajnokság elé nézünk és bízom benne, hogy elsősorban magamnak tudok majd bizonyítani.”

Kristina Cesjlar: „Tízévesen, Szabadkán kezdtem el röplabdázni egy helyi röplabdaiskolában. Utánpótlás játékosként Andi az első edzőim között volt. Ezután a szerb szuperligás Spartak Subotica csapatánál töltöttem el nyolc évet, majd két évre a szintén szerb Jedinstvo Užice-hoz szerződtem. Onnan görög AON Pannaxiakos NAXOS csapata következett és innen igazoltam Újpestre. Mivel már harminc éves vagyok, úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon jó lehetőség, hogy újra azzal az edzővel dolgozhassak, aki szinte elindított a pályán. Szerbiában többször is bejutottam a csapatommal a bajnoki és a kupadöntőkbe, Görögországban a kupadöntőn illetve elődöntőn is pályára léptem. Sajnos aranyérmet még nem nyertem, de több második helyezésem van (nevet – szerk.). A bajnokság vége után Andi megkereste a menedzseremet, akit jól ismer. Megkérdezte, hogy van-e kedvem Újpesten játszani, én meg persze nagy örömmel mondtam igent, hiszen már nagyon rég óta nem találkoztunk. Ha jól emlékszem pár perc alatt sikerült megegyeznünk. Egyenlőre még nem ismerem a magyar csapatok erejét. Amikor Szabadkán voltam, akkor több felkészülési mérkőzést játszottunk magyar csapatok ellen, de az már hét-nyolc éve volt. Azóta gondolom elég sokat változtak a csapatok (nevet – szerk.). Azt tudom, hogy Andi milyen munkát és eredményt vár el. Bízom benne, hogy a hozzáállásommal és a tudásommal tudok neki segíteni, hogy ez egy nagyon sikeres év legyen mindenki számára.”