Minden bajnokságban rangadónak számít, ha a tabellán második találkozik a harmadikkal. Főleg akkor, ha ez nagyban befolyásolja a dobogós helyeket a rájátszás előtt. Ez történt csütörtökön is, amikor a Vasas látogatott a Tungsram Csarnokba. A találkozón készült képeket IDE kattintva tudja megtekinteni!

UTE–Vasas Óbuda 0:3 (–21,–20,–23)
Tungsram csarnok, 200 néző
játékvezető: Jámbor, Csizmarik

UTE: Cesljar, Iricanin, Leidgeb, Lakatos, Lutter, Headen
Csere: Kötél D. (liberó), Hadnagy (liberó), Stancliff, Horváth, Jurászik, Ancsin, Vadnai
Vezetőedző: Milodanovics Andrea

Vasas Óbuda: Sousa, Miklai, Vacsi, Villám, Klein, Hardy
Csere: Tóth A. (liberó), Durst
Vezetőedző: Jókay Zoltán

Igazi rangadóként kezdődött a találkozó első szettje, mert hiába szerezte meg a vendégcsapat a vezetést, egészen 6:8-ig nem tudott egyik együttes sem ellépni két pontnál többel (1:2, 3:4, 5:6). A technikai szünet után ismét egyenlő volt az állás (8:8), majd tovább folytatódott az idegek csatája. 10:9-nél, a találkozón először átvettük a vezetést, ám ezt csak 12:13-ig tudtuk megtartani. Elsőként nálunk jött az „összeomlás” és a második szünetben már 13:16-ra húzott el a piros-kék alakulat. Ezután ismét magunkra találtunk és 18:18-nál újra döntetlent mutatott az eredményjelző. 19:20 után ismét szétestünk, amit megint kihasznált a Vasas és hamarosan 19:23-ra mentek el. Sajnos innen már nem sikerült visszajönnünk és 21:25-re nyert ellenfelünk, így 0:1-re vezetett összesítésben.

A második szett eleje rémálom volt minden lila-fehér szimpatizáns számára, hiszen már 0:5-nél időt kellett kérni vezetőedzőnknek. Ezután kicsit magunkra találtunk, bár a 3:8-as állás sem volt túl hízelgő számunkra az első technikai szünetben. A horror tovább folytatódott számunkra, de 4:11-nél megtörtént az első csoda a mérkőzésen. 8:12-nél már a vendségek kértek időt, ám ezzel is csak nekünk segítettek, hiszen a feltámadásunknak köszönhetően hamarosan már 10:12 volt az állás. Tombolt a csarnok és ez 15:15-nél érett be, amikor is 0-0 után újra döntetlen volt az állás. A második sokk csak ezután következett a kilátogatók számára, hiszen 15:16 után ismét csak a Vasas pillanatai következtek. 15:22-nél időt kértünk, ami után elkezdtünk ismét felzárkózni, de ez csak a kozmetikázásra volt elegendő, és 20:25-re nyert ismét ellenfelünk, így már 0:2-re vezetett.

A harmadik játékrészt is ellenfelünk kezdte jobban és nemsokára már 1:4-re volt az állás oda. Újra előhúztunk valami szokatlant a kalapból és megfordítottuk az állást (5:4), sőt, az első technikai szünetben 8:5-re vezettünk. Hamarosan azonban újra egál volt, majd ismét egy pont itt, egy pont ott következett. 11:11 után újra magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és 13:11-re elléptünk. Ahogy az a mai napon várható volt, ez sem tartott sokáig, és hamarosan már 13:13 volt az állás. Ismét csak egy-egy ponttal gazdagodtak az együttesek (14:14, 15:15, 16:16). 18:17-től kezdve ellenfelünk volt lépéshátrányban, ám 20:20-nál újra döntetlen volt az eredmény. 21:20 ide, 21:22 oda, 23:22 ide, 23:24 oda. A mintát követve most nekünk kellett volna fordítani, ám egy érthetetlen nyitás-fogadás után 23:25-re és 0:3-ra nyert a Vasas.

Milodanovics Andrea: „Az igaz, hogy jobban játszottunk, mint a Folyondár utcába az első találkozón, de annyira nem, hogy ma győzzünk. Azért is nagyon sajnálom ezt a vereséget, mert keményen készültünk a találkozóra. Biztos voltam benne, hogy nagyon szoros meccset fogunk játszani, de sajnos ez nem így sikerült. A döntő pillanatokban nem tartottuk be a taktikai utasításokat, nem azokat az embereket játszottuk meg, akiket kellett volna. Jobb mérkőzésre számítottam. Voltak olyan periódusok a találkozón, amikor nagyon jól játszottunk, de volt, amikor érthetetlen volt a játékunk. Két-három alkalommal is vért izzadtunk azért, hogy fel tudjunk zárkózni, majd ismét kiengedtünk. Utána újra sikerült javulnunk, majd vissza a mélypontra. Azt érzem, hogy nem tiszteltük eléggé ezt a munkát és ezért szenvedtünk vereséget.”