Lassan már két hete ért véget a 2014/2015-ös magyar röplabda bajnokság, ahol csapatunk két bronzérmet is nyert (egyet a Magyar Kupában), így itt az idő, hogy felidézzük vezetőedzőnk, Milodanovics Andrea segítségével a kezdeteket illetve a fontosabb pillanatokat a szezonban.

Mint ismeretes, a tavalyi évben a hatodik helyen végzetünk a bajnokságban, majd új vezetőedzővel és öt új játékossal vágtunk bele az idei kiírásba.

„Igazán semennyire” – kezdte a válaszadást vezetőedzőnk arra a kérdésre, hogy mint a Békéscsaba másodedzője, mennyire tudtad az előző szezonban nyomon követni az újpest csapatának mérkőzéseit. „Nekem az UTE ellenfél volt, az akkori csapatomra koncentráltam, de azt el kell mondanom, hogy érdekes volt számomra, hogy ennyi nő hogy tudott egy helyen együtt dolgozni. Most én is eben a helyzetben vagyok és elismerem problémamentesen (mosolyog – szerk.). Úgy gondolom, a tavalyi évben az UTE-nak az első négyben volt a helye, de nem így alakult! Emlékszem, hogy az év elején picit tartottunk a csapattól és szerencsére ez ebben az évben sem változott, most is mindenki tart tőlünk (mosolyog – szerk.).”

Andi természetesen az első találkozásra is emlékszik szakosztályvezetőnkkel, amikor is felmerült a lehetősége annak, hogy saját csapatot kapjon.

„Egy serdülő bajnokságon véletlenül találkoztam Ancsin Ildivel, akivel az egyik szünetben együtt kávéztunk és a beszélgetés közben rákérdezett, hogy én csak Békéscsabán szeretnék dolgozni vagy nyitott vagyok esetleg egy nagyobb lehetőségre, mint vezetőedző. Így indult az egész.”

A kinevezés után elkezdődött a tudatos csapatépítés. Többen távoztak az együttestől, de persze az érkezők oldalán is voltak ismerős nevek.

„Hogy mi volt a fő szempont az új csapat összeállításánál? Számomra az emberi tulajdonság volt az egyik legfontosabb tényező. Nem szerettem volna, hogy olyan játékos kerüljön be a csapatba, aki nem áll be a sorba a siker érdekében. Ahogy az eredmény is mutatja ezt sikerült megvalósítanunk. Minden egyes játékos hatalmas „nagy” ember és erre nagyon büszke vagyok! Bízom benne, hogy jó eredmények mellett ez lesz az UTE másik ismertetője.”

És eljött a szeptember 26-a, amikor is hazai pályán fogadtuk a Nyírsuli együttesét.

 „Természetesen mindenki számára fontos volt a jó kezdés, és mint újdonsült vezetőedző azt kell mondanom, hogy az első meccs tökéletes volt. Mivel ez volt a debütálásom a kispadon az adrenalin a maximumon volt, hiszen ez első visszajelzés számomra, itt dőlt el, hogy jó úton járunk-e. Így visszatekintve azt kell, hogy mondjam, bár nehézségek akadtak az év folyamán, ez az év egy pillanatra sem volt döcögős, ez egy tökéletes év volt (mosolyog – szerk.)!

Már a kezdeti lépések után lehetett látni, hogy ebben a szezonban nagyobb dolgokat is el tud érni együttesünk, hiszen az első hónapban ötből öt mérkőzést nyertek lányaink.

„Én egy olyan személyiség vagyok, aki utál veszíteni, úgyhogy számomra nem volt kérdés, hogy jobban vagy rosszabbul fogunk teljesíteni ebben az évben. Az egész csapat átvette tőlem a győzni akarást és minden egyes meccsel közelebb kerültünk a szezon végén megnyert két éremhez. A bajnokság elején a célkitűzés a négybe való bejutás volt és ezt teljesítettünk. Hála a lányoknak, inkább felfelé kellett módosítani a céljainkon (nevet – szerk.). Az elejétől kezdve tudtam, hogy jobban fogunk szerepelni mind tavaly, és ahogy már mondtam, utálok veszíteni!”

„Nagyon nehéz kérdés, hogy mennyire voltam elégedett a szezon közben a csapattal, mert egy pillanatig nem éreztem csalódást vagy bármi negatív érzést. Természetes dolog a sportban, hogy vannak hullámvölgyek, de végig tudtam, hogy ez a csapat sokra képes és mivel a hozzáállásuk is olyan volt, így csak annyit tudok mondani, hogy teljes mértékben elégedett vagyok!”

Valentin napon, február 14-én rendezték meg a Magyar Kupa döntőjét és a harmadik helyért zajló a mérkőzéseket. Csapatunk a TF együttesét fogadta a bronzmérkőzésen és 3:1-re győztek, így hosszú idő után újra érmet szereztünk a kiírásban.

„Nagyon örültem a Magyar Kupa bronzsikerének! Őszinte leszek, és azt fogok mondani, hogy egész idő alatt tudtam, hogy a mienk lesz a harmadik hely, mert láttam, hogy milyen munkát végeztek a lányok és milyen hozzáállással edzetek. Számomra egyáltalán nem volt kérdés, hogy sikerülni fog-e!”

Az alapszakaszban az ötödik helyen végzett a csapat, így a TF ellen idegenben kezdtük meg a rájátszást. Bár az első összecsapást elveszítettük, utána viszont zsinórban háromszor nyertünk, így 3:1-gyel jutottunk tovább, ahol az alapszakaszgyőztes Vasas volt az ellenfelünk.

„A piros-kékek elleni negyedik meccs után egy picit el voltam keseredve. Sajnos itt veszítettük el a hazai veretlenségünket az egész bajnokságot tekintve. 1:1 után az ottani meccset kicsit lazábban vettük és elhittük, hogy Tungsram Csarnokban senki nem tud nyerni, csak mi. Aludnom kellett rá egyet, de másnap lábra állt a csapat, megbeszéltük, amit kellett és arra jutottunk, hogy tovább kell küzdeni a bronzéremért!”

Mivel a másik ágon a Gödöllőnek sem sikerült a döntőbe jutás, ezért őket kaptunk ellenfélnek a bronzmérkőzésre. Mikor kezdted érezni, hogy meglesz az érem?

„Amikor megnyertük a második összecsapást, akkor már nyugodtan tudtunk tovább játszani. Számítottunk rá, hogy Gödöllő mindent bevet a harmadik meccsen, pontosan tudtunk, hogy mit fognak csinálni, és hogy minden erejüket beleadva fognak küzdeni az elejétől kezdve, de nem volt mitől félni, hiszen az előny nálunk volt és akár veszítünk, akár nyerünk, nálunk is marad! Aztán a hazai, győztes mérkőzés után megtanultam repülni (nevet – szerk.)!”

Beszéljünk kicsit a következő szezonról. Sajnos két játékosunk már távozott a csapattól. Mit lehet tudni a jövő évi keretről?

„Jelen állás szerint, akik rajtam kívül biztos, hogy maradnak az Leidgeb Noémi, Nevena Iričanin, Lakatos Enikő és Kotlarik Zsanet, ami azt jelenti, hogy kulcsembereink itt lesznek velünk jövőre is és ez nagyon fontos. A többi még nem publikus! A háttérben zajlanak a tárgyalások a többiekkel is. Lesz néhány új név is, de arról csak később!”

Köszönjük és sok siket kívánunk.

(foró: Réti Zsolt)