Szerdán ismét útra kelt női röplabda csapatunk Jászberénybe, ahol a bajnoki bronzmérkőzés negyedik összecsapásán léptünk parkettre. Egy-ketten viccesen meg is jegyezték: „Olyan érzésem van, mintha a múlt héten lettünk volna itt”! Az összecsapás állása a találkozó előtt 2:1 volt a javunkra. A találkozón készült képeket IDE kattintva tudják megtekinteni!

Jászberényi RK–UTE 0:3 (–19, –15, –24)
Bajnoki bronzmérkőzés, 4. találkozó
Jászberényi Sportcsarnok, 500 néző

Jászberény: Gardovics, Brkovics, Borsos, Misonova, Pintér, Takács
Csere: Gregor (liberó), Bertók (liberó), Bleicher R., Bleicher N., Krsztojevics, Kovács
Vezetőedző: Deme Gábor

UTE: Cesljar, Iricanin, Stancliff, Lakatos, Háfra, Headen
Csere: Hadnagy (liberó), Kötél (liberó), Ancsin, Lutter, Zolnai, Leidgeb, Horváth
Vezetőedző: Milodanovics Andrea

Nem kezdődött túl jól a találkozó számunkra, hiszen az első szettben 1:0 után 3:1-re is vezetett a hazai csapat. Ezután „bemelegedtünk” és sikerült rendezni a sorokat, majd 4:3 után egészen 8:6-ig egy-egy ponttal tudott csak ellépni a Jászberény. A technikai szünet után azonban fordult a kocka, és 8:8-at követően 8:11, majd 8:13 következett ide. Ekkor időt kért a hazai együttes, de ez csak arra volt elég, hogy hosszú idő után újra pontot szerezzenek. A második szünetben 10:16 állt az eredményjelzőn, majd 13:16-nál vezetőedzőnk is időt kért. Ekkor megint a mi pillanataink következtek, és egészen 14:20-ig sikerült „meglógnunk”. 17:22, majd 19:23 után megszereztük a szükséges két pontot, így 19:25-re nyertünk, így összesítésben 0:1-re vezettünk.

A második játékrészben mi szereztük meg a vezetést, majd jött a hullámvasút. Bár az első technikai szünetben 7:8 volt ide az eredmény, közel sem volt ennyire egyértelmű a mérkőzés ezen szakasza, hiszen vagy mi, vagy ellenfelünknél volt az egypontos előny. 8:9 után ismét jött a három lila pont, majd újfent időt kért a hazai gárda (8:12). A második technikai szünetben 9:16 volt ide, majd állandósult a hat-hétpontos különbség a két együttes között. 11:19-nél ismét a hazaiaknak kellett rendet tenni a fejekben, de ekkor is mentálisan jobban „együtt voltunk”, így 15:25-re nyertünk, így már csak egy győztes szett kellett a bronzéremhez.

A harmadik játszma álomkén indult, majd rémálomba ment át, hogy aztán ….. de ne szaladjunk ennyire előre. Tehát a 6:0-ás eredmény minden lila-fehér szimpatizánsnak számára egy igen kellemes emlék, a Jászberénynek viszont nem az, így egészen 1:7-ig az történt a pályán, amit mi akartunk. Ekkor kicsit hátra dőltünk, és az első technikai szünetben „csak” 3:8-ra vezettünk. És akkor jött megint egy fordulat, a hazaiak megéreztek valamit, aminek hatására egészen 7:9-ig kapaszkodtak. 8:11 után 11:13-nál időt kértünk, ami sajnos most nem kedvezett és először a szettben átvette a vezetést a hazai együttes (14:13). A második szünetben már három volt közte (16:13), 18:14-nél pedig ismét időt kértünk. 20:16-nál és 21:17-nél nagy volt a kék-fehérek öröme, hiszen elég nagy hátrányt sikerült a maguk javára fordítani, ám jött egy Hitchcock-i végjáték. 21:19 után már nálunk volt a lélektani előny, 24:20-nél pedig négy!!!! szettlabdát is hárítottunk (24:24). A többi már történelem …. folytattuk a nyomást, majd egy rossz hazai és egy jó lila-fehér blokkot követően 24:26-ra és 1:3-ra győztünk, így a bronzpárbajt is 3:1-re nyertünk meg, így a tavalyihoz hasonlóan ismét a harmadik helyen végeztünk a bajnokságban!

Milodanovics Andrea: „Nagyon örülök, hogy sikerült megnyernünk a bronzcsatát és annak még jobban, hogy „sima”, 3:0 lett a mostani találkozó vége. Úgy gondolom, hogy megérdemelten szereztük meg a harmadik helyet. Büszke vagyok a csapatra. Most jön egy levezető szakasz, majd pihenés, és augusztusban újra találkozunk. Amit még szeretnék kiemelni, hogy a Kötél Dóri sérülése miatt beállt Hadnagy Reni hatalmasat játszott, jól helytállt, egy pillanatra sem pánikolt be. Szeretném továbbá újra megköszönni az UVU’15-nek és a többi szurkolói csoportnak az egész éves támogatást, bíztatást. Gratulálok nekik is, mert ez az érem róluk is szól. Sajnálom, hogy nem sikerült kicsit fényesebbet szereznünk, de nagyon nagyon nagyon köszönöm nekik, hogy minden egyes mérkőzésen, akár győztünk, akár nem, mindig ott voltak mellettünk, mindig jöttek, úgyhogy hatalmas nagy köszönet nekik!”