Ezúttal nem adtunk esélyt a Haladásnak!

A szombatról csütörtök délutánra előrehozott TV-s mérkőzésen ismét a Hungast-Haladás ellen lépett pályára női röplabda csapatunk, ebben a szezonban már ötödik alkalommal, ezúttal is idegenben. Bár a statisztika szerint mi voltunk a találkozó esélyesei, az utolsó szombathelyi összecsapáson csak 3:2-re sikerült nyernünk (ez a Magyar Kupában volt – szerk.). Egy maroknyi, ám annál lelkesebb lila-fehér szurkolót még a hétköznap 17:30-as időpont sem tudta elrettenteni attól, hogy a helyszínen tekintsék meg a mérkőzést.

Hungast-Haladás–UTE 1:3 (25,–21, –17, –14)

A csapat nem mindennapi körülmények között érkezett meg a mérkőzés helyszínére, hiszen az a busz, amivel indultunk volna, a garázsból való kiállást követően ütközött, így egy közel másfél órás csúszással sikerült csak elindulnunk. A megérkezést követően szinte mindenki egy emberként figyelte a telefonját, hogy új igazolásunknak, az argentin Fortuna Antonela-nak időben megérkezik-e a játékengedélye, de ezt a kezdés előtt egy órával kézhez kaptuk, így ő is pályára léphetett.

Az első szettet borzasztóan kezdtük, 5:0-t követően már időt kellett kérnünk. Sajnos a folytatás sem egészen úgy alakult, ahogy azt szerettünk volna, és hamarosan már 10:4 állt az eredményjelzőn a hazaiaknak. Ekkor elkezdtünk magunkra találni, és 12:9-nél már a Haladás is időt kért. Ezt követően megint nem a mi perceink következtek, és 18:12-nél kikértük a második pauzánkat. Ezután sikerült ugyan faragni a hátrányból, de a „célegyenesbe” kanyarodva ellenfelünk állt jobban (21:17).  21:19-nék ismét csak a zöld-fehérek rendeltek el egy rövid szünetet, majd sikerült kiegyenlítenünk (21:21). Ezután megint két hazai pont következett, de 23:23-nál újra egál volt az állás. A találkozón és a szettben először 24:25-re vezettünk, majd egy rossz bírói ítélet miatt ismét egyenlő volt az eredmény. Utána viszont Bleicher Réka és Alja Paradzik pontjaival 27:25-re nyertünk, így 1:0-ra vezettünk összesítésben.

A második játékrész – akárcsak az első – szintén egy 5:0-s hazai „rohammal” kezdődött, ami után ismét időt kértünk. Sajnos ez megint nem nekünk kedvezett, a második pontunkat 10:2-nél sikerült elérnünk. Ezután állandósult egy öt-hatpontos különbség a hazaiak részére, majd 12:8-ra kapaszkodtunk fel, amikor is időt kért a Haladás …. ez annyira jól sikerült, hogy hamarosan már 18:12-re vezettek. Innen megint megtettünk mindent, de 20:16-nál ismét csak ellenfelünknek jött ki jobban a lépés. Mivel az első szettlabdát nem sikerült beütniük, ezért 24:21-nél időt kértek, ami után megszerezték az egy pontot, így 25:21-re nyertek, és kiegyenlítettek összesítésben (1:1).

A harmadik szett teljesen ellentétes volt, mint az előzőek, hiszen itt mi kezdtünk sokkal jobban, és 4:0-ás vezetésünknél időt kért a hazai együttes. 5:4-nél még izgultunk kicsit, majd átvettük a mérkőzés teljes irányítását, és szép játékkal sikerült 12:6-ra ellépnünk. 14:10-es előnyünknél időt kértünk, majd ismét csak a mi perceink következtek, és 21:13-nál ismét egy hazai szünet következett. Ezt követően jött négy Haladás pont zsinórban, ami után mi is időt kértünk. Innentől kezdve pedig csak lila-fehér pontokat láthattak a kilátogatók, így 25:17-re nyertünk, és már 2:1-re vezettünk.

 A negyedik játszmában a Szombathely szerezte meg az első találatot, majd fordítottunk 6:3-ra, amikor is ismét csak időt kértek a hazaiak. 10:7-nél ismét szoros volt az állás, ám játékosaink megérezték, hogy le lehet zárni a találkozót, és mindent beleadva mentek előre. 16:9-nél újra csak egy magabiztos előnyre tettünk szert, majd 20:12-nél ellenfelünk kért szünetet. 23:13-nál már tíz ponttal vezettünk, a vége pedig 25:14, és 3:1 lett a javunkra, így begyűjtve mind a három pontot.

 Kántor Sándor: „Nem volt egy egyszerű mérkőzés. Három játékost is be kell építeni a csapatba, és ez most nehéz feladat, de messze még az út vége. Sokat hibáztunk, ezen mindenképpen javítani kell.”